Remélem a boltnak azon része nem volt bekamerázva. Nem, természetesen nem loptam el, megvettem, kifizettem, annak rendje, módja szerint, csak az út odáig kissé göröngyös volt.

De térjünk vissza a teás pulthoz.

Szóval volt ott egy csomóféle tea, papírdobozos, fémdobozos, zacskós, fekete, zöld, indiai, gyümölcs, és még millióféle.Engem leginkább a kimért teák izgattak, persze abból is volt vagy ötvenféle, így nehéz volt választani. Aztán megállapodtam egy jázmintea nevűnél.

A dolog önkiszolgáló jellegű volt, tehát zacskót kellett szerezni, kicsiny lapáttal belemerni a teafüvet, lezárni, majd kicsiny mérlegen lemérni.Már a zacskószerzés is vicces volt, mert akkora zacskók voltak ott, amibe belefér mondjuk 4-5 magyar zsemle, és ugye én nem szándékoztam több kilónyi jázminteát birtokba venni, csak pár grammot kóstolónak.Na mindegy, ha más zacskó nincs, lapátoltam ebbe a nagyba.Vittem a mérleghez, rátettem, elkezdtem nyomni a számokat, amit a tea neve mellett olvastam.

Egy apró probléma volt, a mérleg meghülyült és elkezdett sípolni.Onnantól kezdve bármelyik gombot nyomtuk - akkor már közös erővel- mindenképpen sípolt.Ha levettem a teás zacskót akkor is, ha visszatettem, akkor is.Ott álltunk tanácstalanul, egy sípoló, megkukult mérleg mellett és sehonnan nem jött segítség.Egy darabig próbálkoztunk különböző módszerekkel elhallgattatni a mérleget, de nem sikerült.

Ekkor gondoltam, nem veszek kimért teát, veszek csomagoltat.A kimért teás cuccot odatettem szépen a mérleg mellé - visszaönteni nem akartam- és elmentem csomagolt teát keresgetni.Férjem persze nem adta fel, továbbra is szórakozott a mérleggel és a teával.Egyszer csak, hallom, hogy csend van, pontosabban nem sípol a mérleg! Nosza gyorsan odaugrottam, hogy kihasználjam a pillanatot a tea lemérésére.Óvatosan ráhelyeztem a mérlegre a zacskót és vártam a sípolást, de nem jött.Most már valósággal hiányzott, ez megzavart kissé, de túltettem magam rajta.

Annak meg főleg örültem, hogy megjelent a mérleg kijelzőjén, a tea súlya, és hagyta azt is csendben, hogy bepötyögjük a tea kódját.Akkor egyet böfögött és kiadta a cédulkát, amit a zacskóra rá kellett ragasztani.Nagy boldogság volt  a sikeres akció, vigyorogtunk a párommal mindketten, mint a töklámpások Halloveenkor:-)

A frász akkor jött rám ismét, amikor levettem a lemért teát a mérlegről és ő újra elkezdett csipogni.

- Tudod mit? Marhára nem érdekel!- mondtam a férjemnek és faképnél hagytam a mérleget.Ő még egy darabig ácsorgott ott tanácstalanul, aztán jobb ötlete neki sem volt, mint faképnél hagyni.Lehet, hogy azóta is sípol....

Hazaérvén aztán eszembe jutott a nagy teavásárlás, és belegondoltam, hogy ha nézett minket valaki a biztonsági kamerán, vagy akár a másik sorból, hát neki vidám délelőttöt okoztunk.Az egész teavásárlási akció a válogatástól, a mérési kudarcon át, az újabb tea kiválasztásán keresztül az eredeti tea sikeres mérlegeléséig kb. 15-20 perc lehetett.

Addig toporogtunk, nézegettünk, csitítgattuk a mérleget, beszélgettünk, persze magyarul, ami szintén gyanús lehetett.Aztán a végén sietve távoztunk és ott hagytuk a mérleget azonmód sípolva....Viszont megérte, mert a tea valóban finom:-)

 Ha tetszett a történet, látogass el a weboldalamra: www.skolikagnes.hu