Harmadik eset: közösségi tér, beszélgetés, csak annyi csavarral, hogy itt nem hétköznapi emberekről lesz szó, hanem mondjuk vállalkozókról. Vagyis egyről. A másik fél egy teljesen hétköznapi ember, akinek van véleménye és ezt nem rest közölni is. Lesz, ami lesz, úgy esik, ahogy puffan alapon.

Szóval a szitu: vállalkozókám feltett egy posztot, néhány képpel, amelyről azt gondolta, hogy frankó reklám lesz neki. Jön a hétköznapi ember, elolvassa, megnézni, kiakad, és ezt szavakba is önti annak rendje, s módja szerint finoman, kulturált hangnemben. A másiknak ez persze nem tetszik és támadásba lendül.

De könyörgöm, miért? Miért nem lehet elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, más a véleményünk,  és azt el is merjük mondani? Miért kell személyes sértésnek venni egy ellenvéleményt?

Szóval az ellenfél (a vállalkozó) beszól, mondandójában kb. annyi igazságtartalom van, mint a hangya fülében a zsír. A többi a támadás. Emberünk sem rest, hiszem nem szokott csak úgy félbehagyni dolgokat elvégezetlenül. Beszól megint. Szintén kulturáltan. És megnyugtatja az "ellenfelet", hogy ért ő mindent, tehát nincs ezzel gond.

Nosza vállalkozókám felpattan, és körbe vizslatja a delikvens adatlapját, majd újra támad. Olyan dolgokat lát az adatlapon , ami nincs, vagy amit nem ért, aztán pedig ezt használja fel fegyverként. Itt már keményedik a küzdelem, amivel nem is lenne baj, csak a vita hevében a partner olyanokat is leír amit talán nem kéne, és úgy, ahogy meg kéne.

Hiszen a saját vállalkozása oldalán folyik a beszélgetés, ahol a saját üzleti köre olvassa a vitát. És a vita nem a másik félre vet rossz fényt. Nem az egyszerű halandó üzletét döntheti romba. Csak ugye amikor az ember agya elborul, akkor erre nem gondol.

Vita - vagy viselkedési kultúra része kellene hogy legyen ez is, de ugye ezt az iskolában nem tanítják, tehát vagy megtanulja saját kárán valaki, vagy ilyen marad. Ha van egy oldalunk, ahol idegenek is szólhatnak hozzá a témához, akkor el kell fogadni, hogy bizony lehet más  a véleménye, mint nekünk.

Ilyenkor nem az erőből nekitámadás a megoldás, hanem a vélemény nyugtázása, esetleg megköszönése. Vagy éppen lehet visszabeszélni, de ilyenkor gondoljuk arra, hogy hol is beszélgetünk, hányan olvassák a vevőkörünkből, az internetről, vagy akár a NAV-tól... Nem biztos, hogy egy ilyen vitában az nyer, aki a 45-ös bakancsával és a fölényes modorával letapossa azt, aki "beszól". Ez csak a látszat.

Pont, hogy elveszít néhány vásárlót, olyanokat elmond (leír!), amiket nem kéne, és úgy viselkedik a vásárlóval, ahogy azt nem várnánk el attól, aki szolgáltat, vagy elad, vagy ilyesmi. Vagyis, hogy el akar adni, szolgáltatni, stb.

Hiába gazdag valaki, hiába jött be az élet, ha az emberekkel nem tud bánni, vagy nem tudja a saját javára használni az internet adja lehetőségeket, akkor nem lehet sikeres. Persze azt is mindenki maga tudja, hogy számára mi a siker, mi az ami boldoggá teheti. Van, akit pont az, hogy tudja, hogy ő az erősebb, okosabb.

Vagyis ezt gondolja…

Összességében tehát elmondhatjuk, szép, szép, és ráadásul jó és hasznos dolog az internet és a közösségi oldalak, csak tudni kell használni. És nem kell sajnálni arra az időt, hogy megtanuljuk használni és esetleg a saját javunkra fordítani az előnyeit.

Amellett, hogy megtanuljuk használni, fejlődik a kommunikációnk, a stílusunk és a viselkedésünk, és persze szerezhetünk sok barátot.

Minden más esetben ennek az ellenkezője az igaz.