2017. máj 08.

Néma könnyek - folytatásos novella I. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella I. rész

 

– 23 éves vagyok, és teológiát tanulok az egyetemen. A nyári gyakorlatomat egy alsó tagozatos gyerekeknek szervezett táborban töltöttem. A tábor a Balaton parton kis faházakból állt, körülöttük nagy füves területek voltak. A gyerekek és mi a másik gyakornokkal a part felőli házakban laktunk, az egyházi személyzet pedig a szemben lévő  sorban. Ebben a sorban volt az iroda és egy tanterem is. A szobám ablaka a szemközti házak ajtaja felé nézett.

            A táborban az élet szigorú napirend szerint zajlott, reggel istentisztelettel, foglalkozásokkal, délután pihenő idő, szabad program volt.

            Amikor odaérkeztünk, nem ismertem sem a gyerekeket, sem a személyzetet. Húsz gyermek volt egy turnusban, 6-10 év közöttiek, két pap, két gyakornok, és egy felügyelő vigyázott a gyerekekre.

            Az első napon amikor megérkeztünk, mindenki elfoglalta a szobáját és az ágyát, elpakolt, aztán vacsoráig szabad program volt. Megismertük a környezetünket, lementünk a vízpartra, és igyekeztünk egymást is megismerni a gyerekekkel.

child-1235104_1280.jpg

            A második napon, reggel, az istentisztelet után János atya szólt, hogy menjek be az irodába a papírokat elintézni. Amikor bekopogtam, rögtön ajtót nyitott és hellyel kínált. Elővette a dossziéból a papírokat és kért, hogy írjam alá őket. Ahogy ott ültem és írogattam a nevemet, az atya a hátam mögött állt, de olyan közel, hogy a tarkómban éreztem a leheletét. Néha mintha hozzám is ért volna a reverendája. Kellemetlenül és kényelmetlenül éreztem magam, szerettem volna mielőbb végezni. Gyorsan ráfirkantottam  a lapokra a nevem, összerendeztem a papírokat és szerettem volna felállni a székről.

            Az atya ekkor hátrébb lépett, de csak annyira, hogy fel tudjak állni, és ahogy felálltam ,még közelebb lépett.

– Köszönöm, kedves – mondta, és mosolygott. Ekkor már nagyon mentem volna kifele. Feszélyezett a viselkedése, nem tetszett a kéjes mosolya, nem éreztem jól magam a jelenlétében. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért nem, de nem. Elköszöntem, és néhány másodperc múlva már az ajtón kívül voltam.  Felzaklatott a látogatás, de próbáltam úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna.

            Néhány perc múlva a foglalkozáson kellett lennem a gyerekekkel, tehát próbáltam erre gondolni, és felkészülni a feladatra. Az első foglalkozás nagyon jól zajlott, okosak, aranyosak voltak a gyerekek, és Zoltán atya - a másik paptanár- nagyon kedves és türelmes volt velük.

 

..............................

 

A folytatást 2017.05.10-én olvashatjátok.

 

 

Novelláim, meséim oldala: www.skolikagnes.hu

Szólj hozzá