2017. júl 10.

Kirándulás Meseországban

írta: skolikagnes
Kirándulás Meseországban

 Hétköznapi mesék, különleges szereplőkkel.

Andival mindketten meséket írunk. Nagyjából egy időben jelentek meg az első könyveink. A kiadás útja, aztán a terjesztés is különböző szálakon fut, de néha itt-ott találkozunk és akkor segítjük, támogatjuk egymást. Nádasi-Ozsvár Andreával beszélgetek.

– Andi tudom rólad, hogy a polgári foglalkozásodtól nagyon messze áll a mesék világa. Azt is tudom, hogy van egy kislányod. Hogyan, mikor kezdődött a meseírás, mi motivált, vagy adta meg az első lökést?

  Az írás csak nemrégiben kezdődött, a mesélés azonban a génjeimbe lehet kódolva. Jó palócok közül származom, ők aztán elmesélik neked úgy a paprikás krumpli készítést is, hogy azt kalandosnak érzed. (nemrég írtam is egy novellát életem első gombapörköltjéről).

Mikor elkezdtem dolgozni egy bank Call Centerében, a tréner rendszeresen fogta a fejét, hogy az ügyfeleknek nem a Hétfejű sárkány és a lekötött betét meséjére van szükség, fogjam vissza magam. A kissé rosszcsont, és nagyon élelmes Rebiről szóló történeteket a lányomnak kezdtem mesélni, akinek komoly elvárásai voltak a mesékkel szemben, és nehéz volt a kedvére való könyvet találni.

 

19970703_1594122347299795_1371599596_n.png

– Gondolom az első és legkeményebb kritikusod a kislányod. Tetszenek neki, amiket írsz? Szokott ötleteket adni arra, hogy mit írj bele a történetekbe?

A lányom nagyon szereti a meséimet, amíg tartjuk magunkat a fedőtörténethez, hogy „á, dehogy, ezek nem róla szólnak, kicsit sem”. Az első meséknél még adott ötleteket, de aztán rájött, ha hagyja, hogy én gombolyítsam a mesék fonalát, érdekesebbek a történetek, egyedibbek a szereplők.

A Bosszantöpp és más furcsaságok című könyvedet volt szerencsém olvasni. Nekem nagyon tetszett, mert teljesen hétköznapi szituációkban játszódik, mégis varázslatos és humoros. Gondolom a mesék ötlete a mindennapi életetekből született. Milyen volt a fogadtatása a könyvnek az olvasók körében?

Természetesen a meséket az életünk történései fűszerezik. Az első kötetből a Zebulon, a zámpírzokni például úgy született meg, hogy a lányom rosszul tűri, ha valami nem sikerül neki elsőre, de még másodikra sem. Gondoltam, írok neki egy mesét, amely arról szól, hogy aki kitart, azt az élet is megsegíti. A második kötetből a Szerelemháború-t is a valóság ihlette: két ovis kislány torzsalkodása egy kisfiú felett, aminek részben a szemtanúja is lehettem. Bizony velem vigyázni kell, előfordul, hogy az ismerőseink a meséimben végzik!

A második könyved a Kőből készült emeletes nadrág. Nekem már a címe is nagyon tetszik, szóval be fogom szerezni. Mesélj róla kicsit!

Az első kötet után sok történetet bennem ragadt Rebiről, ezek egy részét ismét papírra vetettem. Érdekes, ahogyan a kötet alakította magát, utólag vettem észre, hogy az első történet kivételével az összes mesében központi helyet kap a másoknak segítés gondolata. Akkortájt nagyon foglalkoztatott engem, hogy mikor, kinek kell/lehet/érdemes segíteni, úgy látszik, a gondolat belopta magát a mesékbe is. Sokan visszavárták Alinkát, a zűrboszorkányt, és hűséges társát, a szárnyas boroszlánt is, ők nem maradhattak ki, a többiek viszont elrabolták a tollamat, és beleírták magukat a kötetbe, pedig tulajdonképpen nem is róluk akartam mesélni, más terveim voltak.

19807666_1594112337300796_1464612915_o.jpg

Mikor, milyen körülmények között születtek a meséid? Éjjel, amikor már a család aludt, vagy a kislányoddal közösen, esetleg a metrón ülve?

Nagyrészt a lányomnak mesélve szőttem a történeteket, az elején általában még nem tudtam, mi lesz a vége, de volt olyan történet, ami reggel cipőhúzás, munkába utazás közben, vagy éppen munka közben jutott az eszembe.

A könyveid magánkiadásban jelentek meg. Mi a tapasztalatod a magánkiadásról, mennyire könnyű, vagy nehéz, egyáltalán ma hazánkban, mennyire jó ötlet magánkiadásra adnia a fejét egy szerzőnek?

Annyi bizonyos, hogy elszántnak kell lenni, és gyakorlatiasnak. Ex-bölcsész vagyok, közepesen álmodozó fajta, a mai napig dolgoznom kell azon, hogy ne osztogassam szét a könyveimet, és legalább az előállítási árat elkérjem értük. Pont ezért azt mondhatom: ha nekem sikerült, akkor tényleg bárkinek sikerülhet, de előtte érdemes mások tapasztalatait beszerezni erről az útról. Néha nagyon nehéz, például amikor a könyvtárosnak felajánlom, hogy nagyon szívesen tartok meseolvasó délutánt, kézműves foglalkozással, ingyen, és elutasít, mert nem vagyok a Magyar Írószövetség tagja. Az mindegy, hogy mit írtam, mindegy, hogy a gyerekek szeretik, mindegy, hogy folyamatosan kikölcsönzött a mesekönyvem, de anélkül a tagsági nélkül mindez nem számít. Ha viszont képes vagy arra, hogy olyan legyél, mint egy mesehős, aki nem azt nézi, mi nincs, hanem azt, hogy mit érhet el, akkor a magánkiadás pont neked való, itt legalább senki sem szól bele abba, mit és hogyan írj, nem kell szégyenkezned önmagad előtt, amikor az olvasó dicséri a könyvedet, amit te valójában gyűlölsz, csak azért írtad, mert a szerkesztő azt mondta, ez kell a piacra.

Aztán mi van azután, hogy a könyv elkészült? Hol, hogyan tudod az olvasókhoz eljuttatni, vannak-e közönségtalálkozók, ahol megismerhetnek a leendő olvasók, hol kaphatóak a könyveid?

Aki dedikált mesekönyvhöz szeretne jutni, kedves kis meglepetésekkel, az a honlapomról (www.noamese.hu) megrendelheti, de a könyveimet forgalmazza a Libri és a Líra bolthálózat is, valamint pár hete a KELLO rendszerében is elérhető, így egyre több könyvtárból is kölcsönözhetők a könyveim. Az elmúlt egy évben jó pár helyen megfordultam: tartottam már mesedélutánt a Máltai Játszótéren, vettem részt az Imádom a Könyveket csoport szervezésében Író-Blogger-Olvasó- Egy helyen találkozón, és idén az Ünnepi Könyvhéten is dedikáltam. A közeljövőben nincsenek konkrét terveim közönségtalálkozóra.

És végül a magától értetődő kérdés: min dolgozol jelenleg?

Nemrégiben meghalt az édesanyám, mostanában nem igazán voltam mesélős kedvemben. Ha túljutok ezen az időszakon, részben Rebi történeteit fogom tovább folytatni, már zsizseg néhány kaland a fejemben, de tervezek kisebbeknek szóló, egyszerűbb, rövidebb meséket is.

Andi weboldala: www.noamese.hu

Facebook-oldala: https://www.facebook.com/noamese/?fref=ts

 

Szólj hozzá