Elmélkedés a világ dolgairól

Ami a könyveimből kimaradt

2017. máj 22.

Néma könnyek - folytatásos novella utolsó rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella utolsó rész

– Mióta tart ez, hogy nem érzed jól magad? – kérdeztem a kislánytól.

– Csak most reggeli után kezdődött – válaszolta – talán nem fog sokáig tartani, mert volt már máskor is ilyen, de nem tartott sokáig.

– Itt a táborban volt már ilyen rosszulléted? – kérdeztem.

­– Igen. Akkor azt hittem, hogy a varázserő miatt van….

– Varázserő? Miféle varázserő? – néztem rá meglepetten.

– Hát, az még a második napon történt. János atya behívott az irodába. Kérdezte,   hogy szeretnék-e megtanulni   varázsolni. Közelebb húzott magához és megmutatta a pisilőjét.

Aztán megfogta a kezem, és rátette. Azt mondta hogy ha simogatom a kezemmel, akkor meg fog nőni nagyra. Mert akkor én tudok varázsolni, és ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 20.

Néma könnyek - folytatásos novella V. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella V. rész

            Amint lepakoltam a kellékeket, visszasiettem a szobába, és lementettem a telefonról a beszélgetést a laptopomra. Már két hangfelvétel volt a mappában, és még kettőt   el kellett készítenem. Az idő, és a napirend nekem dolgozott, hiszen esténként szabadprogram volt, és nem kellett kötelezően megjelenni sehol a gyerekeknek.

            A szememmel kerestem Rékát és Zolikát, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan kérdezzem ki őket. És közben már azon is, hogy mi lesz a hangfelvételek sorsa.

Mert az egy dolog, hogy nálam meglesz, de a cél nem az én kíváncsiságom kielégítése volt, hanem…

            Hamarosan itt a vacsoraidő, aztán kezdődik a vetélkedő. Ha ma nem lesz alkalom majd lesz ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 15.

Néma könnyek - folytatásos novella IV. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella IV. rész

            Hirtelen eszembe jutott Zolika. Meg kellett néznem, hogy hol van, mit csinál. Felvettem a szalmakalapomat és lementem a partra. A kisfiú a vízparton ült. Valamin nagyon elgondolkodott, és szórakozottan rugdosta a lábával a kavicsokat.

            A következő napok azzal teltek, hogy figyeltem, és gondolkodtam. Figyeltem, hogy történik-e újra valami, és gondolkodtam, hogy mit is tehetnék. Nem tudok semmit biztosan, bizonyítékom nincs, csak sejtéseim vannak.

Kinek, hogyan számolhatnék be a tapasztalataimról?

Kitől és hogyan szerezhetnék bizonyosságot arról, amit most még csak sejtek?

Hogyan védhetném meg a gyerekeket?

Egyelőre csak kérdéseim voltak, válaszok nem. Még ötletem sem.

...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 12.

Néma könnyek - folytatásos novella III. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella III. rész

– Miért hívta fel a gyereket a partról? Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat a szabad program végéig? Mit csinál János atya?– ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem, mialatt a függöny mögül figyeltem az iroda bezárt ajtaját. És vártam.

            Lassan teltek a másodpercek, a szívem a torkomban dobogott, és türelmetlenül lestem az ajtót. Egyszer aztán kinyílt, és az atya lépett ki rajta. Pétert kézen fogva vezette és valamit nagyon magyarázott neki. Úgy láttam, hogy Péter zavartan bólogatott, hogy igen, rendben, tudom. A part felé mentek. Mivel nekik meg kellett kerülni a házunkat, ha elég gyors leszek eléjük kerülhetek. Kiléptem a házból, sietve lementem a partra, és leültem egy napozóágyba.

A parton az atya ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 10.

Néma könnyek - folytatásos novella II. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella II. rész

Ebéd után a pihenőidő utáni szabad program, a Balaton megismeréséről szólt.

            Nagyon jó idő volt, a víz is kellemesen meleg, és a gyerekek   élvezték a pancsolást.

Szerettem volna megörökíteni az első fürdőzést, ezért bementem a szobámba a fényképezőgépért.   A gép az ablak alatti kis asztalon volt. Ahogy felvettem a gépet, kinéztem az ablakon.

            János atya egy 6 év körüli kislányt kézen fogva, éppen akkor nyitott be az irodájába. A kislányt maga elé engedte, majd ő is belépett, és az ajtót betette maga után.

– Biztosan a bejelentkezési papírokat adja oda Rékának – gondoltam, megfordultam, és az ajtó felé mentem.

– De mi van ha….– hasított belém a gondolat, és ...

Tovább Szólj hozzá

2017. már 08.

Amikor a kezemmel főzök, de az eszemmel nem…

írta: skolikagnes
Amikor a kezemmel főzök, de az eszemmel nem…

Néha –nagy ritkán– szoktam olyan vacsorát készíteni, hogy valamilyen húst veszek, és arra teszek egy boltban kapható úgynevezett zacskós porkeveréket. Többféle cég is forgalmaz ilyet, olyan, mint a zacskós leves, csak ehhez tejszínt, tejet, vagy mást kell tenni – amit a recept előír–, összeforralni és rátenni a megpuhult husira.

Az egyik ilyen nevezetes alkalomkor elővettem az épp szimpatikus zacskót, és elkezdtem olvasni a hátulján, hogy mit, hogyan, s merre. Közben szólt a tévé, és még közben beszélgettünk is, szóval ezer felé kellett figyelni. Megpároltam a hús az egyik serpenyőben, a másikban pedig a zacskós porhoz készítettem a dolgokat. Kicsi olajon hagymát, szalonnát kellett pirítani, arra a zacskó tartalmát, majd ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 21.

Menteni, ami menthető

írta: skolikagnes
Menteni, ami menthető

" olyan jót olvasgattam tegnap lefekvésnél, előjött a gyerekkorom"

" Újra olvastam a gyerekkoromat, amikor a falusi nagymamámnál nyaraltam! De jó volt!"

Ilyen és ehhez hasonló véleményeket kaptam az Olasz vacsora című kötetemben megjelent Meztélábas történetek című írásomra. A novella a gyermekkorom emlékeit idézi fel, azokat, amikre még emlékszem azokból a távoli időkből. Az olvasók, akik abban az időben voltak gyerekek, és falusi környezetben éltek, sok hasonlóságot fedeztek fel az ő emlékeik és az enyémek között.

Amikor ezeket a véleményeket olvasgattam, akkor elgondolkodtam néhány dolgon. Például azon, hogy vajon hányan leszünk, akik azt a kort, a 60-as, 70-es éveket megörökítik az utókornak? Hány novella, regény ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 19.

Borzalmak reggele

írta: skolikagnes
Borzalmak reggele

Nem sok krimit írtam eddig, mutatok az egyikből egy részletet. A teljes novella az Olasz vacsora című könyvben olvasható. (az eset valóban megtörtént....)

 

firearm-409252_640.jpg

Na, ja. Minden gyilkosság után rendet kell tennie valakinek. Ha alkalmaz a család takarítónőt, akkor annak. Ha történetesen én vagyok a takarítónő, akkor nekem.
Nem kívánom senkinek az érzést, amikor a lakásba lépve, vértócsával találja szembe magát. Az első, ami jött, az az ijedtség, hogy Úristen, mi történt itt? A második a félelem, hiszen az, hogy mi történt, az nyilvánvaló, de vajon az elkövető biztos helyen van-e már és nem tud visszatérni? A harmadik a mély sajnálat, hiszen itt egy életnek vége lett tegnap.


A fiatal pár lakásában eddig is történtek furcsa ...

Tovább Szólj hozzá

krimi félelem vér gyilkosság gyilkos takarítás bűneset vérnyomok

2017. feb 16.

Szeretsz nevetni?

írta: skolikagnes
Szeretsz nevetni?

Ha a válaszod igen, akkor ez a könyv pont neked való!

Semmi politika, semmi izgalom, nem folyik vér, nem tör ki a háború és nem szakítanak a szerelmesek.

Földöntúli lények sincsenek, és űrbéli támadás sem fenyeget.

Azt mondod, akkor biztosan unalmas?

Nem, nem az!

olasz_boritokicsi.jpg

Elmesélem neked a gyermekkorom emlékezetes epizódjait a 60-as, 70-es évekből, olvashatod a jelen humoros mozzanatait, novellákat, egy kis krimit is.

Olvasói visszajelzések alapján nem ajánlott nyilvános helyen, vagy tömegközlekedési eszközön olvasni, csak ott, ahol nyugodtan nevetgélhetsz olvasás közben!:-)

Olvass bele, olvasd el az értékeléseket, és kóstold meg az OLASZ VACSORÁT!

Részletek a könyvből: www.skolikagnes.hu

Moly.hu: ...

Tovább Szólj hozzá

2017. feb 09.

Virtuális világ bugyraiban bújkáló bajtársaimról - II. rész

írta: skolikagnes
Virtuális világ bugyraiban bújkáló bajtársaimról - II. rész

Harmadik eset: közösségi tér, beszélgetés, csak annyi csavarral, hogy itt nem hétköznapi emberekről lesz szó, hanem mondjuk vállalkozókról. Vagyis egyről. A másik fél egy teljesen hétköznapi ember, akinek van véleménye és ezt nem rest közölni is. Lesz, ami lesz, úgy esik, ahogy puffan alapon.

Szóval a szitu: vállalkozókám feltett egy posztot, néhány képpel, amelyről azt gondolta, hogy frankó reklám lesz neki. Jön a hétköznapi ember, elolvassa, megnézni, kiakad, és ezt szavakba is önti annak rendje, s módja szerint finoman, kulturált hangnemben. A másiknak ez persze nem tetszik és támadásba lendül.

De könyörgöm, miért? Miért nem lehet elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, más a véleményünk,  és azt el is merjük mondani? ...

Tovább Szólj hozzá