Elmélkedés a világ dolgairól

Ami a könyveimből kimaradt

2017. aug 12.

(Nem)csendes éj

írta: skolikagnes
(Nem)csendes éj

(Nem) csendes éj

 

Az este ugyanolyan volt, mint máskor, de ami éjszaka történt, attól leesik az állad.  Csendes, hűvös nyári este volt, a házaspár a szokott időben nyugovóra tért.

Éjjel 2 óra felé az asszony a kutya ugatására ébredt. Az eb ritkán, és csak indokolt esetben szokott éjjel ugatni. A rövid vakkantás után nem sokkal, az asszony meghallotta a csipogó zajt, ami valahonnan a lakás lépcsőházából jött, majd közvetlenül utána megint a kutyaugatást.  Más lakásokban - munkája során - hallotta már ezt a zajt, rögtön tudta, mi történt. A következő csipogásra és ugatásra a férj is felébredt.

– A füstjelző - mondta kábán az asszony, és titkon abban reménykedett, hogy az egészet csak álmodta. Sajnos nem, mert ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 10.

Kirándulás Meseországban

írta: skolikagnes
Kirándulás Meseországban

 Hétköznapi mesék, különleges szereplőkkel.

Andival mindketten meséket írunk. Nagyjából egy időben jelentek meg az első könyveink. A kiadás útja, aztán a terjesztés is különböző szálakon fut, de néha itt-ott találkozunk és akkor segítjük, támogatjuk egymást. Nádasi-Ozsvár Andreával beszélgetek.

– Andi tudom rólad, hogy a polgári foglalkozásodtól nagyon messze áll a mesék világa. Azt is tudom, hogy van egy kislányod. Hogyan, mikor kezdődött a meseírás, mi motivált, vagy adta meg az első lökést?

   Az írás csak nemrégiben kezdődött, a mesélés azonban a génjeimbe lehet kódolva. Jó palócok közül származom, ők aztán elmesélik neked úgy a paprikás krumpli készítést is, hogy azt kalandosnak érzed. (nemrég ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 03.

Egy nem feltétlenül átlagos ember, nem feltétlenül átlagos története

írta: skolikagnes
Egy nem feltétlenül átlagos ember, nem feltétlenül átlagos története

Szőcs-Rádi Anitával egy közösségi oldalon ismerkedtem meg, amikor rajzolót kerestem a mesekönyvemhez.  Később kiderült, nem csak csodaszépen rajzol, hanem az íráshoz is ért.

Anita, két regényt, és több novellát, mesét írtál eddig. Mikor hogyan kezdődött a kapcsolatod az írással?

Mint - szerintem - minden tini, először én is a versek világában próbáltam ki magam. Mikor reménytelenül szerelmes voltam álmaim hercegébe, és elmondani nem mertem/tudtam neki, akkor a fehér papírnak vallottam meg érzelmeimet rímekbe szedve. De ez tiszavirág életű volt. Hamar rájöttem, hogy nekem a versek rövidsége nem elég ahhoz, hogy kifejtsem mindazt, ami bennem él. Első „regényem” szakközépiskola első osztályában született meg.

Ha jól ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 26.

Boldog békeidők - egy fiatal magyar írónő szemével

írta: skolikagnes
Boldog békeidők - egy fiatal magyar írónő szemével

Tomcsik Nóra fiatal kora ellenére háromkönyves író. A 2016-ban megjelent A Változások kora című történelmi ihletésű regény második része (Az elveszett ifjúság)  a napokban került ki a nyomdából, meseregénye a ( A hercegnő és a sárkányok dala) pedig néhány héten belül készül el.

19427798_10210056964767179_1493474753_n.jpg

-Nóri az önéletrajzodban láttam, hogy nagyon fiatal vagy. A fiatal lányok általában a szerelmes, romantikus témákat kedvelik, te pedig történelmi ihletésű regényeket írtál. Hogy jött az ötlet, hogy az 1910-es évekről írj, miért pont ez a kor, és miért Anglia?

Ritkán olvasok olyan könyvet, ami kifejezetten romantikus, mindig is inkább a kaland- és történelmi regények álltak közel hozzám, így az írásban is ezt vittem tovább. J Persze ez ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 19.

Időutazás három tételben

írta: skolikagnes
Időutazás három tételben

A napokban jelent meg Velencei Rita harmadik könyve, a Gwendolyn . Ennek kapcsán kérdeztem a már megjelent könyveiről, és a jövőbeni terveiről is.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a második könyvedet, a Levendulamézet itt tudhatom a könyvespolcomon. Persze nem csak polcdísz, el is olvastam a könyvet, és azt is tudom, hogy a három eddig megjelent könyved mind más és más. Mesélj róluk kicsit!

- Az első könyvem 2015-ben jelent meg Kávé és krémes címmel. Ez egy nőknek szóló szórakoztató regény, ami a társkeresés örök témájával foglalkozik, hiszen nem feltétlenül könnyű megtalálnunk a hozzánk leginkább illő társat. Életünk során mindannyian kerülünk ezzel kapcsolatos döntéshelyzetekbe: mit tegyünk, ha választottunk ...

Tovább Szólj hozzá

2017. jún 15.

Olvashop könyvmolyoknak

írta: skolikagnes
Olvashop könyvmolyoknak

 Aki szeret olvasni, vagy egy könyvmolynak keres ajándékot, látogasson el az Olvashop-ba. A cégvezetővel, Kristóf Renátával beszélgetek:

Egy közösségi oldalon találkoztunk, akkor láttam először a web-shopodat. Kreatív ember lévén engem lenyűgözött, és alaposan  végignéztem mindent a boltocskában.  Mesélj a kezdetekről! Hol, hogyan jutott eszedbe az Olvashop ötlete?

  Mindig is könyvmoly voltam, imádok olvasni, nálam alap, hogy egy könyv lapul a táskámban. Nagy vágyam, hogy egyszer majd egy könyvkiadóban dolgozhassak, de az elmúlt években inkább az anya szerep került előtérbe. Én is, mint sok sorstársam, eljutottam oda, hogy szeretnék egy saját projektet, amely majd a jövőben első számú munkahely is lehet számomra. A ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 22.

Néma könnyek - folytatásos novella utolsó rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella utolsó rész

– Mióta tart ez, hogy nem érzed jól magad? – kérdeztem a kislánytól.

– Csak most reggeli után kezdődött – válaszolta – talán nem fog sokáig tartani, mert volt már máskor is ilyen, de nem tartott sokáig.

– Itt a táborban volt már ilyen rosszulléted? – kérdeztem.

­– Igen. Akkor azt hittem, hogy a varázserő miatt van….

– Varázserő? Miféle varázserő? – néztem rá meglepetten.

– Hát, az még a második napon történt. János atya behívott az irodába. Kérdezte,   hogy szeretnék-e megtanulni   varázsolni. Közelebb húzott magához és megmutatta a pisilőjét.

Aztán megfogta a kezem, és rátette. Azt mondta hogy ha simogatom a kezemmel, akkor meg fog nőni nagyra. Mert akkor én tudok varázsolni, és ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 20.

Néma könnyek - folytatásos novella V. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella V. rész

            Amint lepakoltam a kellékeket, visszasiettem a szobába, és lementettem a telefonról a beszélgetést a laptopomra. Már két hangfelvétel volt a mappában, és még kettőt   el kellett készítenem. Az idő, és a napirend nekem dolgozott, hiszen esténként szabadprogram volt, és nem kellett kötelezően megjelenni sehol a gyerekeknek.

            A szememmel kerestem Rékát és Zolikát, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan kérdezzem ki őket. És közben már azon is, hogy mi lesz a hangfelvételek sorsa.

Mert az egy dolog, hogy nálam meglesz, de a cél nem az én kíváncsiságom kielégítése volt, hanem…

            Hamarosan itt a vacsoraidő, aztán kezdődik a vetélkedő. Ha ma nem lesz alkalom majd lesz ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 15.

Néma könnyek - folytatásos novella IV. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella IV. rész

            Hirtelen eszembe jutott Zolika. Meg kellett néznem, hogy hol van, mit csinál. Felvettem a szalmakalapomat és lementem a partra. A kisfiú a vízparton ült. Valamin nagyon elgondolkodott, és szórakozottan rugdosta a lábával a kavicsokat.

            A következő napok azzal teltek, hogy figyeltem, és gondolkodtam. Figyeltem, hogy történik-e újra valami, és gondolkodtam, hogy mit is tehetnék. Nem tudok semmit biztosan, bizonyítékom nincs, csak sejtéseim vannak.

Kinek, hogyan számolhatnék be a tapasztalataimról?

Kitől és hogyan szerezhetnék bizonyosságot arról, amit most még csak sejtek?

Hogyan védhetném meg a gyerekeket?

Egyelőre csak kérdéseim voltak, válaszok nem. Még ötletem sem.

...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 12.

Néma könnyek - folytatásos novella III. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella III. rész

– Miért hívta fel a gyereket a partról? Mi lehet olyan fontos, ami nem várhat a szabad program végéig? Mit csinál János atya?– ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem, mialatt a függöny mögül figyeltem az iroda bezárt ajtaját. És vártam.

            Lassan teltek a másodpercek, a szívem a torkomban dobogott, és türelmetlenül lestem az ajtót. Egyszer aztán kinyílt, és az atya lépett ki rajta. Pétert kézen fogva vezette és valamit nagyon magyarázott neki. Úgy láttam, hogy Péter zavartan bólogatott, hogy igen, rendben, tudom. A part felé mentek. Mivel nekik meg kellett kerülni a házunkat, ha elég gyors leszek eléjük kerülhetek. Kiléptem a házból, sietve lementem a partra, és leültem egy napozóágyba.

A parton az atya ...

Tovább Szólj hozzá