2017. jan 27.

A mezítelen férfi - folytatásos történet II. rész

írta: skolikagnes
A mezítelen férfi - folytatásos történet II. rész

Amúgy rendes család ám. Tőlünk mindig kapok innivalót, szülinapra ajándékot, karácsonyi pénzt, ilyeneket. Egyszer egy nyaralásból hoztak nekem egy szappant. Franciaországból. Ez egy kézműves, olíva olajból készült szappan volt, akkora mint egy fél tégla, és iszonyatosan büdös vasúti talpfa szaga volt. Vagyis állítólag illata.

Egyszer próbáltam vele megfürödni, de nem bírtam. Csak lentről derékig. Aztán, ahogy jött közelebb a fejemhez a szappan, és az orromhoz a szaga, egyre nagyon undort éreztem, olyan volt, mintha a vasúti töltésen henteregnék egy fülledt nyári délutánon. Itt be is fejeződött kettőnk viszonya a szappannal, még mielőtt elkezdődött volna. A férjem használta. Ő bírta  a kiképzést. Sőt kipróbálta szőnyegtisztításra, arra kiválóan megfelelt.

Szóval rendes család na. Megérdemelték, hogy ezek utána  fürdőkádat is kipucoljam. Végre belehajolhattam, amennyire csak akartam, nem kellett tartani senkitől. A káddal végezvén a pillantásom a törölközőtartóra esett. Ott dekkolt rajta AZ a bizonyos bordó is. Persze most már üresen.

 A látvány eszembe juttatta a hajnali atyavilágot, és most végre felszabadultam tudtam kacagni egyet a helyzeten. Aztán folytattam a munkát.

Reggel még azt hittem, hogy ez a hajnali történet lesz a nap fénypontja, de tévedtem. Az ugye teljesen érthető, hogy a hatása alatt voltam a történteknek egész délelőtt, nem is nagyon tudtam a munkámra figyelni, csak a bordó törülköző alól kikandikáló szőrös lábszárakat láttam magam előtt, még porszívózás közben is.

Szóval ami ezután jött, az minden képzeletemet felülmúlta. Ugyanis, hazajött az a drága ember. Nem, nem vetkőzött le törülközőre, hanem maradt szépen a ruhájában.

lamp-558122_1280.jpg

Épp a hálószobában a falikarokat törölgettem. Ezeknek a lámpáknak nagyon pici, üveg burájuk volt, és a belső felét – ahol az égő van, elég nehezen, pontosabban sehogy sem tudtam kitakarítani.

Szóval hazajött és beköszönt a hálóba. Én meg behívtam. Az ágy mellett álltam, és ő odajött mellém.

Mutatom neki a falra szerelt lámpákat és mondom, hogy nem tudtam rendesen megpucolni, mert nem fértem hozzá. Kérdeztem tőle „németül”: nem lehetne ezeket a lámpákat leszerelni a falról és szétszedni, hogy hozzáférjek belül a takarítás miatt? Nézi és megszólal németül: nem próbáltad kicsavarni az égőt, hogy rendesen hozzáférj? –és közben egy laza mozdulattal kicsavarta az égőt, és innentől szabad volt az út a bura belsejébe.

– Nem, nem próbáltam, eszembe sem jutott – mondtam neki magyarul, mert elég rendesen zavarva jöttem és ilyenkor ugye az anyanyelv lép elő. Ez volt az a pillanat, amikor hálás lettem volna, ha megnyílik a föld alattam. Persze nem nyílt, és innentől csak azt kívántam, hogy legyek minél előbb a bejárati ajtón kívül.

Amikor mindennel végeztem, búcsúzóul a romantikus délelőtt után kinyögtem egy gute besserungot –- mert ugye betegség miatt volt otthon –és amilyen gyorsan lehetett távoztam. Persze az ajtón kívül sem volt sokkal jobb, mert nyeríteni még ott sem lehetett, lévén a lépcsőház visszhangzik.
  Az utcán viszont szabadjára engedtem mindent, ami kikívánkozott, itt már az inkontinencia is befigyelt. Szóval totál elázva – na jó, ez költői túlzás, csak egy kicsit elázva – és megsemmisülve indultam haza, de akárhányszor eszembe jutott a kocsiban hogy – nem, nem próbáltam, eszembe sem jutott – mindig nyerítettem.

   Az érzés, amikor egy idegen férfi hálószobájában jössz rá, hogy mennyire szőkenő vagy, felbecsülhetetlen.

 ( folytatás következik)

A mezítelen férfi III. rész: http://skolikagnes.blog.hu/2017/02/01/a_mezitelen_ferfi_folytatasos_tortenet_iii_resz

Ha tetszenek az írásaim, látogass el a weboldalamra: www.skolikagnes.hu

 

olasz_kicsi.jpg Novellák, humoros történetek.

Olvass bele: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-megkostolnam-az-olasz-vacsorat/

 

               

Mentés

Szólj hozzá