Nem sok krimit írtam eddig, mutatok az egyikből egy részletet. A teljes novella az Olasz vacsora című könyvben olvasható. (az eset valóban megtörtént....)

Na, ja. Minden gyilkosság után rendet kell tennie valakinek. Ha alkalmaz a család takarítónőt, akkor annak. Ha történetesen én vagyok a takarítónő, akkor nekem.
Nem kívánom senkinek az érzést, amikor a lakásba lépve, vértócsával találja szembe magát. Az első, ami jött, az az ijedtség, hogy Úristen, mi történt itt? A második a félelem, hiszen az, hogy mi történt, az nyilvánvaló, de vajon az elkövető biztos helyen van-e már és nem tud visszatérni? A harmadik a mély sajnálat, hiszen itt egy életnek vége lett tegnap.

A fiatal pár lakásában eddig is történtek furcsa dolgok, de ez, ma reggel, mindent vitt. Sejthető volt, hogy egyszer valami történni fog, voltak előjelek, de hogy ennyire durva vége legyen a történetnek, erre nem számítottam. És hát igen, itt a feladat, amit végre kell hajtani, hiszen a munkában nem lehet válogatni.

Győzd le minden undorodat, ellenérzésedet, sajnálatodat és állj neki takarítani. És közben ne gondolkodj, ne próbáld elképzelni, mi és hogyan zajlott le, tégy úgy, mintha egy tölcsér eperfagyi lenne a földön és azt kéne feltakarítani. Ne lásd magad előtt az áldozatot és a gyilkost, ne halld a hangokat, ahogy a krimikben megszoktad, legyél egy robot, aki a munkáját végzi.
Iszonyatosan nehéz, hiszen egy gyilkosság helyszínét eddig csak filmben láthattad, s most itt van, itt vagy, szereplője lettél a kriminek.

Érdekel a folytatás? Írj egy üzenetet és elküldöm Neked szívesen! :-)

    Kíváncsi vagy a többi írásomra? A www.skolikagnes.hu weboldalon beleolvashatsz!