Virtuális világ bugyraiban bolyongó bajtársaimról - I. rész
Kedvenc közösségi oldalam naponta több alkalommal az arcomba tolja a kérdést: "mi jár a fejedben?"
Hát most elmondom. Több hasonló témájú morgolódásom volt már, és még gyanítom lesz is, mert a következőkben felvázolt tendencia úgy tűnik, nem változik meg évek alatt sem. Hisz mindig lesznek, akik nem tudnak viselkedni. Szóval viselkedés, kapcsolatteremtés a közösségi oldalon, ez lehetne a mondandóm címe.
Első eset: azon gondolkodom, hogy vajon a közösségi kapcsolatteremtésben mennyire van jelentősége annak, hogy kit hány évvel ezelőtt hozott a gólya? Gondolok itt pl. arra, hogy kell-e, szokás-e, elvárható-e, hogy a fiatalabbak tiszteljék az öregeket és ne szóljanak be, és ne legyenek szemtelenek?
Mert ugye, ha valóságosan nem is ismerünk valakit, akkor is az adatlap megtekintése után, be tudjuk határolni plusz-minusz néhány évvel a korát. És hát nagy szabadság van, tegeződünk, mindenféle korosztály megtalálható egy-egy közösségben, és mindenféléről szó esik. Erről a mindenféléről más - merőben más- véleménye lehet egy tizenévesnek és egy nyugdíj felé járónak is. Ez egy dolog, és persze természetes. Az viszont egy másik dolog, hogy a különböző korosztály hogyan tolerálja a többiek véleményét.
Én - megmondom őszintén- nehezen viselem, amikor kioktatnak. Nem azzal van a baj, amikor elmagyaráznak valamit, vagy tudatnak velem valamit, hanem amikor gúnyos, kioktató hangneműnek érzem a választ. És ha ezt mondjuk nálam jóval fiatalabbak teszik, akkor különösen zavar. Talán éppen azért zavar, mert én igyekszem normális hangnemben beszélni a fiatalokkal is, és igyekszem nem érzékeltetni velük, hogy az anyjuk lehetnék.
És nem játszom az okos, tapasztalt felnőttet. Lehet persze, hogy a nézeteim a korommal együtt elavultak, de úgy gondolom, hogy az, hogy egy közösségi térben vagyunk, tegeződünk, az egy dolog, az senkit nem jogosít fel arra, hogy tiszteletlenül beszéljen. Sem a nála öregebbel, sem a fiatalabbal. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy vajon mit szólna az anyja, ha olvasná, ahogy a gyereke beszél?
És ez esetben a gyerek lehet 15, 20 vagy akár 40 éves is.
Második eset: ugyanaz a közösségi tér, ugyanazokkal az emberekkel. Akik közül a többség igyekszik a tőle telhető leghelyesebben írni, és legérthetőbben fogalmazni. Persze ezzel nincs mindenki így. Van, aki nem tud, van, aki nem is akar. Sőt direkt nem akar, és hibát hibára halmoz. Ez utóbbi a menthetetlen kategória.
Teljesen fölösleges szép szóval, vagy esetleg kényszerrel hatni rá, mert nem fog megváltozni. Csak azért sem. A másik réteg, akiről azt hiszem, hogy nem a milliók által olvasott interneten lóg, hanem egy kocsmában ül. És persze úgy is beszél, pontosabban ír. Válogatott káromkodások, szitkozódások, le- és felmenők emlegetése, és hogy azok mivel mit csináljanak, sűrűn előfordulnak a monológjában.
Persze nem csak a szomszéd Jóskát, hanem az összes politikusokat, bárkit, akiről éppen szó van, ezekkel a kellemesnek épp nem mondható szófordulatokkal szólít meg.
Ezzel több gond van. Az egyik, hogy amíg a szomszéd asztalnál ülő Jóska hallja a szidalmakat, addig aki már a kocsmán kívül van, az tuti nem. Tehát sok értelme nincs elküldeni az anyjába, vagy különböző tevékenységekre biztatni a delikvenst.
Értelme tehát nincs. Az eredmény, amit elérhet vele az anyázó, hogy egyrészt felmegy a vérnyomása, másrészt mit gondolnak róla az ismerősei.
Megmondom, ezt: "mekkora bunkó ez az ember, atyavilág"…
És itt újra előjön, amit az első esetnél írtam: mit gondol az anyja, a testvére, ne adj Isten a gyereke, amikor olvassa az ocsmányságok özönét? Főleg a gyermek, akinek ugye a szülő a példakép. Vagyis annak kéne, hogy legyen. Azt gondolja, hát ha apa, anya káromkodhat, akkor az biztosan jó, és majd én is fogok.
És itt rúgtunk egy öngólt. És pár év múlva, amikor a gyermek káromkodási szókincse megfelelően fejlett lesz, akkor a kedves szülő olvashatja, hallhatja, és csodálkozhat, hogy hogyan beszél ez a gyerek.
Hát így. Ahogy tőled hallotta apukám. Úgy.
Persze, ezt is csak magamnak mondom, mert ha neki mondanám, engem is elküldene melegebbre.
Aki lefekszik a sínekre, ne csodálkozzon, hogy elüti a vonat, ugye?
(foly.köv.holnap)
Ha tetszik az írásom, látogass el a weboldalamra: www.skolikagnes.hu
Novellák, humoros történetek.
Olvass bele: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-megkostolnam-az-olasz-vacsorat/
