2017. máj 10.

Néma könnyek - folytatásos novella II. rész

írta: skolikagnes
Néma könnyek - folytatásos novella II. rész

Ebéd után a pihenőidő utáni szabad program, a Balaton megismeréséről szólt.

            Nagyon jó idő volt, a víz is kellemesen meleg, és a gyerekek  élvezték a pancsolást.

Szerettem volna megörökíteni az első fürdőzést, ezért bementem a szobámba a fényképezőgépért.  A gép az ablak alatti kis asztalon volt. Ahogy felvettem a gépet, kinéztem az ablakon.

            János atya egy 6 év körüli kislányt kézen fogva, éppen akkor nyitott be az irodájába. A kislányt maga elé engedte, majd ő is belépett, és az ajtót betette maga után.

– Biztosan a bejelentkezési papírokat adja oda Rékának – gondoltam, megfordultam, és az ajtó felé mentem.

– De mi van ha….– hasított belém a gondolat, és visszaléptem az ablakhoz. A szemközti ajtó még csukva volt. Vártam. Tudni akartam meddig lesz bent a kislány.

Magamnak sem mertem bevallani a sejtésemet, még a délelőtti rossz emlékeim után sem.

 

child-1152327_1280.jpg

 

            A percek nagyon lassan teltek, semmi nem történt. Arra gondoltam, hogy engem biztosan várnak kint a gyerekek a parton, de most ez sem érdekelt. Vártam.

Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó, Réka kiszaladt a part irányába, az atya viszont bent maradt az irodában.

            Fogtam a fényképezőgépet, egy kalapot is magamhoz vettem, és kimentem a szobából. Rékát  kerestem, aki ekkor már a parton, egy pléden ült, felhúzott lábait a két kis vézna kezével összefogta, és nézte a fürdőző gyerekeket. Nem mentem oda hozzá, úgy tettem, mintha nem láttam volna semmit az elmúlt néhány percben.

            Az esti programok rendben zajlottak sem a kislány, sem János atya viselkedése nem árulkodott semmiről.  Én az atya közelségét amennyire lehetett, elkerültem. Az első perctől nem volt szimpatikus, de az irodában délelőtt történtek után meg főleg nem. Persze, még ekkor is azt hittem, hogy csak képzelődöm, és nem is történt akkor, ott, semmi szokatlan.

            A harmadik nap a szokásos programokkal kezdődött, és mivel jó idő volt, a délutánt megint a strandon töltöttük. A gyerekek egyre bátrabbak voltak, élvezték a fürdést, és a közös játékot a parton.

            Én is a parton voltam, olvasgattam, és fél szemmel néztem a gyerekeket. A felügyelő és egyben úszómester feladata volt  vigyázni rájuk, de én is ösztönösen figyeltem őket.

Jó ideje a parton voltunk már, amikor arra lettem figyelmes, hogy János atya odamegy egy kisfiúhoz, mond neki valamit, majd elindulnak mindketten a faházak felé.

Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Kis idő múlva felálltam a napozószékből, és besiettem a házba.

            Amikor a szobám ablakához értem, János atya és  Péter akkor értek az iroda ajtajához.

Bementek, és az ajtó becsukódott.

A következő részt 2017.május 12.-én fogom közzétenni.

Meséimet, novelláimat megismerheted a weboldalon: www.skolikagnes.hu

Szólj hozzá