(Nem) csendes éj

Az este ugyanolyan volt, mint máskor, de ami éjszaka történt, attól leesik az állad. Csendes, hűvös nyári este volt, a házaspár a szokott időben nyugovóra tért.

Éjjel 2 óra felé az asszony a kutya ugatására ébredt. Az eb ritkán, és csak indokolt esetben szokott éjjel ugatni. A rövid vakkantás után nem sokkal, az asszony meghallotta a csipogó zajt, ami valahonnan a lakás lépcsőházából jött, majd közvetlenül utána megint a kutyaugatást. Más lakásokban - munkája során - hallotta már ezt a zajt, rögtön tudta, mi történt. A következő csipogásra és ugatásra a férj is felébredt.

– A füstjelző - mondta kábán az asszony, és titkon abban reménykedett, hogy az egészet csak álmodta. Sajnos nem, mert jött az újabb pitty, az újabb ugatás, és már hallotta, ahogy a kutya rohan fel a lépcsőn, majd utána kaparja az ajtót, bebocsájtást kérve a hálóba.

Mivel a férj nem igazán fogta fel félálomban, hogy mi van, utána meg azt nem tudta, hogyan szüntesse meg a zajt, egy darabig az alváskómával kevert tanácstalanság lett úrrá az embereken. A kutyán nem, mert ő ekkor már folyamatosan ugatott, nyüszített, bújt az ágy alá, hiszen az ő fülét ezerszer jobban bántotta a magas frekvencia, mint az emberekét.

A férj, miután tudatához került, elment megkeresni a füstjelző használati utasítását, majd mivel ez semmi ötletet nem adott az elcsendesítésre, ezért az interneten kezdett kutakodni.

Pontosabban csak akart, mert a kutyus ekkor már egyre jobban tombolt, és ugye kétoldalt szomszédok aludtak ( talán). Ekkor fogta a kutyát, levitte a mélygarázsban lévő autóba, betette a ketrecébe és otthagyta. A kutya ebből azt gondolhatta, hogy utaznak Magyarországra, mert akkor szokott ilyen lenni éjszaka. Jó, hogy ezt gondolta, mert így csendben maradt, és várta, hogy jöjjenek az emberek  is a kocsihoz, és indulás.

Az interneten semmi info nem volt a kütyü kikapcsolására, viszont volt egy telefonszám. Ez már olyan 4 óra felé. Az ügyfélszolga adott pár hasznos tanácsot, csak azt nem kalkulálta bele, hogy a készülék 3 m-rel a lépcsők felett van, tehát csak speciális hosszú létrával érhető el. Ami a pincében volt, viszont éjjel 4-kor nem lett volna jó ötlet kiszabadítani onnan, és 3 emeletet cipelni, fél kómásan, kialvatlanul.

Egy hasznosat mondott, a szerkezetet meg kell nyomni középtájon valami hosszú izével, amitől ő majd jól elhallgat. 10 percre. Tehát úgy nézett ki a  dolog 4 óra után, hogy férj megnyomta, feleség már majdnem elaludt, amire újra nyomni kellett. Ezt eljátszották párszor, de a férjnek eszébe jutott a kutya, aki várja odalent, hogy induljanak az autóval.

Ekkor ott hagyta az asszonyt, a fél percenként pittyegő füstjelzővel, ( 1 m-re a háló ajtajától), majd lement a garázsba. Beült a vezető ülésbe és szépen elbóbiskolt.

Na persze…miért is ne ma hajnalban kellett volna az alsó szomszédnak nyaralni menni! 5 óra felé jöttek, a kutya veszettül ugatni kezdett, ők meg nyilvánvalóan észrevették az embert a vezetőülésben, és szerintem azóta azon gondolkodnak, hogy ez a kedves, szimpatikus ember, mi a rossebért aludt a garázsban a kutyával. Gondolom bekombinálták, hogy biztos az asszony kirúgta őket. Na mindegy.

Az asszony történetét ott hagytuk abba, hogy egyedül maradt a lakásban, félkómásan, és a pittyegő vacak társaságában. A kóma hatalmasabb volt az hallásánál, ezért lassan álomba merült.

6-kor viszont feljött a férj a kutya mellől, a garázsból, felébresztette az asszonyt és közölte vele, hogy elviszi a kutyát pisilni, ahogy mindig is szokta 6 óra körül. Hogy az asszony ne legyen túl mérges, rányomott egyet a füstjelzőre, amire ő 10 percre elhallgatott.

Még a megnyomás előtt megbeszélték, hogy séta után a férj kutyástól visszamegy a lakásba, bezárkózik vele a nappaliba, bekapcsolja a tv-t, és a tv zaja talán elnyomja a füstjelző zaját. Így is történt, asszonyka tudott még aludni kicsit, bár ez olyan félkómás-pittyegős-kutyaugatós kábulat volt inkább. Ja..és közben az eső is eleredt és verte a tetőablakot kegyetlenül.

Reggel 8 óra felé került olyan állapotban, hogy tudott viszonylag tisztán gondolkodni, és igyekezett felkelni és elindítani ezt a szép szombatot, ami tulajdonképpen éjjel fél 2 óta tartott. Miután lemászott a nappaliba, a férj rögtön kapott az alkalmon, lement a pincébe a létráért, felhozta, levette azt a xart, és kivette belőle az elemet.

Azóta csend van és békesség.

És két ember aki kómásan kóvályog a lakásban.

És egy kutya, aki most még jobban fél az ismeretlen zajoktól.

Végezetül:

Köszönetnyilvánítás: köszönjük a német cégnek, hogy feltalálta ezt a szerkezetet, amit nem lehet kikapcsolni, csak ha leszereli az ember, és elemet cserélni is csak a cég alkalmazottja tud, köszönjük a munkásnak aki felszerelte olyan magasra, hogy még véletlenül se lehessen 3 m-es létra nélkül leszedni, köszönjük a törvényhozóknak, hogy kötelezővé tették a füstjelző felszerelését, és köszönjük majd a házmesternek, hogy szól a házkezelőségnek, hogy meghíbásodott a cucc, és köszönjük a házkezelőségnek, ha kiküld egy szerelőt, és végül de nem utolsó sorban köszönjük a szerelőnek, aki majd kicseréli az elemet és visszateszi a füstjelzőt újra 3 m magasra.

Utóirat: a füstjelzőből három van a lakásban, ebből kettő elérhetetlen magasságban. Az elemnek 10 évig kellene bírnia. Két évvel ezelőtt szerelték fel.