Amúgy rendes család ám. Tőlünk mindig kapok innivalót, szülinapra ajándékot, karácsonyi pénzt, ilyeneket. Egyszer egy nyaralásból hoztak nekem egy szappant. Franciaországból. Ez egy kézműves, olíva olajból készült szappan volt, akkora mint egy fél tégla, és iszonyatosan büdös vasúti talpfa szaga volt. Vagyis állítólag illata.

Egyszer próbáltam vele megfürödni, de nem bírtam. Csak lentről derékig. Aztán, ahogy jött közelebb a fejemhez a szappan, és az orromhoz a szaga, egyre nagyon undort éreztem, olyan volt, mintha a vasúti töltésen henteregnék egy fülledt nyári délutánon. Itt be is fejeződött kettőnk viszonya a szappannal, még mielőtt elkezdődött volna. A férjem használta. Ő bírta  a kiképzést. Sőt kipróbálta ...

Hétfő volt.

Nem szeretem a hétfőt alapból sem, de ez különösen keservesen indult. Alig láttam ki a fejemből. A hideg cicamosdás és a meleg kávé együttes erejében bíztam, de sokat nem lendített a helyzetemen. Letámolyogtam a garázsba, beültem az autóba, és célba vettem a házat, úgy, ahogy minden hétfőn reggel, már három éve.

 A lakásajtóhoz érve nagy nehezen megtaláltam a táskámban a kulcsot, elforgattam a zárban, és benyitottam. A férfi abban a pillanatban lépett ki a fürdőszobából, egy fogkefével a kezében. Anyaszült mezítelenségét csak egy bordó törülköző takarta el.

 Ebben a pillanatban kinyílt a szemem, sőt talán túl tágra is nyílt, a számat pedig elhagyta egy "atyavilág" vagy ilyesmi. Mint említettem, ...

Mostanában feszült vagyok. Nem kicsit, nagyon. Mondjuk hónapok óta. Ennek az egyik oka az unokavárás volt, a másik meg a könyveim sorsának rendezése, s alakulása. És nem alakulása. A többi összetevő harmadlagos, apró idegbaj volt. Fájt a fejem, próbálta az ideg szétfeszíteni. Rángatózott valami izé a szemem alatt.

Ismerősöm tanácsára vásároltam magnézium tartalmú készítményt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy üveg ampulla, ami nem olyan, mint a régiek, olyan, hogy van egy alja meg egy teteje, hanem két teteje, tehát mindkét vége hegyes.Kb. 2 hete volt az első találkozásunk. Elolvastam okosan a használati utasítást és alkalmaztam az abban foglaltakat. ( törje le az ampulla végét és öntse bele egy pohár vízbe, stb)Hát én ...

Még mindig hazai téma. Egyik kedvenc témám, ami sok vihart kavar mindenhol, ahol szóba kerül.Sajnálatos, hogy a pro és a kontra tábor kb. ugyanakkora.

A helyesírásról lesz szó. Vagyis inkább a helytelen írásról. Közösségi oldalon gyakorta tapasztalom, hogy néhány ember iszonyatosan rossz helyesírással ír. Van olyan, hogy ki sem lehet bogozni, mit is akar.

Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy nem járt be nyelvtanórákra, vagy nem Magyarországon él, élt, ezért nem tanulta a magyar helyesírást. A második esetben a "bűn" megbocsájtható, de az összes többi esetben nem. Az ilyen posztoknál általában gyorsan előkerülnek a kritizálók, akik hol finoman, hogy durvábban figyelmeztetnék a poszt íróját, hogy nézzen már utána, hogyan kell ...

Még mindig vásárlás. Karácsony előtt már hetekkel, hónapokkal láttam a reklámot (reklámokat) a tv-ben, amelyben hitelfelvételre buzdítanak.

Vegyenek fel a népek azért hitelt, hogy tudjanak ajándékot venni a „szeretteiknek”. Mert a szeretteik nyilvánvalóan csak akkor szeretik őket, ha dugig pakolják a fa alját motyóval.

Nosza erre a lelkes reklámnéző már battyog is a bankba, és tervezgeti a karácsonyi ajándékcunamit, a nagy zabálást, esetleg egy csobbanást a wellnessben.

Persze decemberben korábban jön a fizu, a segély, a nyugdíj, azokra is rá lehet repülni, és költekezni belőle itt-ott.

Ünnep szépen eltelik, mindenki boldog.

Jön a Szilveszter, még egy kicsit muszáj költekezni, kaját háromszáz évre előre, pár üveg ...

Amikor Magyarországon vagyok, és találkozom ismerősökkel, sokszor megkérdezik, hogy na, és hogy érzed magad kint?

Az utóbbi két évben ezután a kérdés után a Willkommenskultur kitárgyalása következik.

Nem is vesztegetnék több szót erre, szerintem mindenki nagyon jól tudja, vagy legalábbis sejti, hogy milyen lehet az élet a nagy, szép, és gazdag nyugaton manapság.

Inkább mesélek arról, hogy hogy érzem magam, amikor itthon vagyok Magyarországon.

Sok mindenről írtam az 5 külföldön töltött év alatt, ami tetszik itthon, és ami nem.

Most néhány új gondolat:

amikor kiköltöztem, akkor még a városi piacon (Nagykanizsa, Vásárcsarnok) nem nagyon -vagy egyáltalán nem- lehetett látni olyan kistermelőket, akik házi készítésű ...

Bunkó posztoló első megnyilvánulása: olvas egy hozzászólást, ami valami miatt neki nem tetszik és rögtön, ellentmond. Lehet, hogy csak azért, mert már ennél a pontnál okosabbnak akar látszani mindenkinél.

Higgadt, nyugodt választ kap, amire a reakciója a következő mondaton alapszik: maradjuk abban, hogy én.... Ezt kb. 5x elismétli a hozzászólásban.

A következő higgadt, nyugodt választ olvasva támad tovább. Nem igaz, nem így van, nem érdekel.

Ezen a ponton viszont rájön, hogy benézett valamit, nem figyelt, elsiklott, nem vette észre.

Normális ember, normális reakciója ilyenkor az, hogy bocsi, benéztem, igazad van.

Viszont mivel hősünk ugye nem ebbe a kategóriába tartozik, az ő reagálása egészen ...

Remélem a boltnak azon része nem volt bekamerázva. Nem, természetesen nem loptam el, megvettem, kifizettem, annak rendje, módja szerint, csak az út odáig kissé göröngyös volt.

De térjünk vissza a teás pulthoz.

Szóval volt ott egy csomóféle tea, papírdobozos, fémdobozos, zacskós, fekete, zöld, indiai, gyümölcs, és még millióféle.Engem leginkább a kimért teák izgattak, persze abból is volt vagy ötvenféle, így nehéz volt választani. Aztán megállapodtam egy jázmintea nevűnél.

A dolog önkiszolgáló jellegű volt, tehát zacskót kellett szerezni, kicsiny lapáttal belemerni a teafüvet, lezárni, majd kicsiny mérlegen lemérni.Már a zacskószerzés is vicces volt, mert akkora zacskók voltak ott, amibe belefér mondjuk 4-5 ...